A legnagyobb buli egy kisvárosban

A történet mesélője és egyben főszereplője egy jelenleg 26 éves nő, aki a gimnázium utolsó évében egy hatalmas szilveszteri bulin vett részt, amihez hasonlóban azóta sem volt része.

„Az utolsó évünk volt a gimiben, decemberben éppen túlestünk a szalagavatón, az érettségi pedig még távolinak tűnt. Mindig is jó volt az osztályközösségünk, és úgy döntöttünk, utolsó lehetőségként kiélvezzük a szilvesztert, és csapunk egy nagy bulit, ha már utána úgyis szétrepülünk. Kis osztály voltunk egy vidéki iskolában, tizenheten jártunk tizenkettedikbe. És mindenki benne volt a buliban, úgy egyeztünk meg, hogy akinek párja van, őt is hozhatja. Valaki a kisebb vagy idősebb tesóit is beszervezte, többeket ismertünk már, nem volt nagy a város és csináltunk már közös programokat. Végül 31-én este közel ötvenen indultunk el az éjszakába.

Úgy döntöttünk, hogy az egyik kedvenc szórakozóhelyünk lesz a legjobb a bulizásra, le is foglaltuk már szalagavató után pár nappal a helyet. Több osztálytársam ismerte a tulajt, valaki ott is dolgozott már egy ideje, így abból sem csináltak problémát, hogy voltak köztünk 15-16 évesek is. A foglaláshoz tartozott az, hogy rajtunk kívül más nem volt ott, csak a személyzet, és alap csomagnak kaptunk egy csomó kólát, üdítőt, piát is rágcsákat is. Illetve bevihettük magunkkal a saját ételeinket – italt nem –, hiszen a hely nem árult semmi főtt kaját. Nyolcra érkeztünk meg, és másnapig szólt a foglalás: igazából bármeddig maradhattunk, voltak kanapék, vittünk hálózsákot is, a hely csak délután négykor nyitott minden nap.

Hatalmas buli volt. De tényleg óriási. És ahogy megegyeztünk, ezt az utolsó alkalmat nem rontottuk el duhajkodással és lerészegedéssel. Plusz voltak velünk kisebbek is, a legifjabb testvér még csak tizenhárom volt, de nagyon érett kissrác. Senki nem rúgott be, karaokeztunk, táncoltunk, a szülőktől kapott kajákat ettük, aztán megnéztük a tűzijátékot, ami két utcára volt, társasoztunk, és olyan három fele mentünk aludni. Soha nem voltam még előtte, és azóta se hasonlóan fantasztikus buliban.”

A menő srácok bandája bulizni indult

A történetet egy egyetemista fiatalember meséli el, aki az elsőéves újévi bulizását a haverjai társaságában ejtette meg, és érdekes élményekben volt része.

„Jó bulinak indult. Öten voltunk, iszogattunk, egyik szórakozóhely után jött a másik, majd elindultunk bele a pesti éjszakába. Tömeg volt a Deákon is, közeledett az éjfél, indult mindenki a Dunához a tűzijátékot megnézni. Aztán a bulizástól részegen páran kitalálták, hogy kéne valami balhé. Az egyik hajléktalanokat akart keresni, hogy piszkálhassa őket, a másik köveket akart kirakatokba hajigálni, a harmadik autótükröket tördelt volna. 

A téren betömörült a bulizó tömeg, és a negyedik srác egyszer csak elröhögte magát. Kérdeztük, mi történt, és amikor lefordultunk egy kisutcába, felmutatta a kezét. Két pénztárca volt benne, a másikban meg egy mobil. Nem az ő cuccai voltak. A srácok röhögtek, hogy micsoda balhé, hát ez mekkora buli, a sok részeg bolond nem vesz észre semmit. Vissza akartak menni még több értékért. 

Én meg csak álltam ott, három sörtől és a bulizástól enyhén bódultan, hogy ezek megőrültek? Hát így félreismertem a haverjaimat? Elindultam a másik irányba, és amikor találtam egy rendőrt, aki a tömeget figyelte, azonnal szóltam neki. Másnap mind a négyüknél kopogtattak, hét tárcát és négy mobilt találtak náluk. Eljárás indult ellenük, az egyetemről kicsapták őket, és sose láttam többet egyiküket se.”

Hazaindulás után sincs vége a bulinak

Ebben a történetben egy 31 éves nő a főszereplő, akinek a munkahelye szervezte a szilveszteri bulit. Amikor azonban elindultak haza, a szórakozás még közel sem ért véget.

„Hét hónapja dolgoztam egy kisebb irodában, ahol minden munkanap egy buli volt. Szerettem a kollégáimat, a főnökömet, ők is engem, és bár jól éreztük magunkat, a munka mindig elkészült nap végére. A nagyobb alkalmakat együtt ünnepeltük, kisebb pezsgőzések voltak, esetleg a főnök állta az ebédet. Így amikor a szilveszteri bulit is az irodában terveztük, abban semmi meglepő nem volt.

Szolid beszélgetés, iszogatás volt, tánc és kaja. Szuperül éreztük magunkat, és olyan hajnali kettőkor indultunk haza. Én két kolléganőmmel mentem, a buli Budapest éjszakai életének sem vált volna szégyenére, úgyhogy utána kissé ittasan sétáltam, mert egyikük öt perc sétatávolságra lakott, nekünk meg kocsival vagy busszal kellett volna mennünk. Úgyhogy nála aludtunk. A lakásban kibontott egy üveg bort, hozott nachost, és beszélgetni kezdtünk. Nem lettünk részegek, nem táncoltunk tovább, mégis folytattuk a bulit, csak máshogy. Mély témákat érintettünk, reggelig dumáltunk, és bár ez már nyolc éve volt, azóta is ők a legjobb barátaim, ott voltunk egymás esküvőjén, és szinte egyszerre születtek meg az első gyermekeink is. Életem legjobb szilveszteri bulija volt.”

A legszebb lány a buliban

Ezt az élményt egy 27 éves férfi osztotta meg, aki a buli estéjén még csak 16 éves volt. A családi szilveszteri buliban megismert egy lányt, akiről később furcsa dolgok derültek ki.

„Iszonyú élményben volt részem, amikor kevéssel a 18 szülinapom után a szüleim szétköltöztek, majd elváltak. És mindennek valahol én voltam az oka, mert 16 évesen összejöttem egy lánnyal a szilveszteri bulin.

Egy nagyobb település kertvárosi részében laktunk. Egyke voltam, mert apám nem akart több gyereket, egyik szülőm se keresett a legjobban. Így kényelmesen éltünk. Jó volt a szomszédság, a rokonaink nagy része se élt messze tőlünk, így egyik évben tartottunk egy nagyobb szilveszteri bulit. Meghívtuk a rokonokat, a barátainkat a szomszédból, vettünk kisebb tűzijátékokat és grilleztünk.

Volt ebben a buliban egy gyönyörű lány, akit láttam már párszor a környéken, néhány házzal odébb lakott a szüleivel és két öccsével. Végre tudtam vele beszélgetni, és kiderült, hogy két hónappal fiatalabb nálam, hasonló az érdeklődésünk, sok bennünk a közös. Összejöttünk, boldogok voltunk, anyám imádta, de az apám mindig azon ügyködött, hogy éket verjen közénk. A lány anyja se kedvelt engem. Amikor egyetemre kerültünk, ennek ellenére az összeköltözést terveztük, ám minden dugába dőlt, amikor egy kisebb családi bulin a gyerekvállalási terveinkről beszélgetve apám bedobta, hogy az nem jó ötlet, mert a lány a húgom.

Azt hittük, csak ivott és viccel. Aztán sokkot kaptunk. Kiderült, hogy amikor megszülettem, apám átjárt a szomszéd nőhöz, akinek kamionos volt a férje, és a lány kilenc hónap múlva megszületett. Anyám kiborult, mi meg a következő héten megcsináltattuk a DNS-vizsgálatot. Azt hittük, belebolondulunk, mire megjött az eredmény: nem vagyunk testvérek. Nehéz hónapok jöttek, anyám kidobta apámat, mi meg a lánnyal újra próbáltunk egymásra találni. Azóta házasok vagyunk, és két csodás gyereket nevelünk együtt.”